Zagyvamenti Természetvédelmi terület
Jászfelsőszentgyörgy és Jászberény, Zagyva menti Természetvédelmi Terület
A 18. században már írásos adataink vannak, melyek a Zagyva partját kísérő erdőket méltatják, illetve tudósítanak arról, hogy Jászfelsőszentgyörgy a környék legszegényebb községe. Amilyen szegények lehettek anyagi javakban, olyan gazdagok viszont természeti kincsekben. A Jászfelsőszentgyörgyöt és Jászberényt összekötő úttal szinte párhuzamosan halad természetes medrében a Zagyva folyó. Letérve a műútról észak felé haladva a földúton hamarosan elérjük a védett Zagyva szakaszt. A magas partok miatt itt nem volt szükség gátak építésére, így a természetes élőhelyet kevésbé kellett háborgatni. Ezért a fűz-nyár és a tölgy-kőris-szil ligeterdők, ártéri rétek és a magas partok pusztarétein mind a növények, mind a hozzájuk kötődő állatok békességben élnek. Ez utóbbin tenyészik a pusztai csenkesz, a csillagpázsit és a fenyérfű, míg a parti területek részein mocsári gólyahír és szamárkenyér él. Érdemes pár szót a honos farkasalmára áldoznunk, ugyanis míg maga a növény mérgező – bár őrölt levelét éppen nehezen gyógyuló sebek gyógyítására használják mind az ember-, mind az állatgyógyászatban – a rajta lakmározó farkasalma lepke hernyóinak ez meg se kottyan. A védett farkasalma lepkén kívül itt él még a ritka ezüstfoltos csuklyásbagoly lepke is. Egy ilyen háborítatlan terület szinte mindenféle állatfajnak biztos menedéket ad, így gyakoriak a füzikék, akik a lombozatban ügyesen tornázva a legkisebb rovarokat is észreveszik, zöldes színük viszont jól rejti őket a ragadozók elől. Másutt erdei pintyek költenek csésze alakú fészkeiket vastag ágakra építve. Korhadó málladozó kérge alá fakuszok építik otthonaikat, a kérgen csuszkák és fakopáncsok keresik élelmüket. A cserjeszint jellemző fajai a rigófélék, a poszátafélék és a gébicsek. A keskeny folyócska néhol ligetes helyeken halad át, néhol azonban olyan sűrű, dzsungeles, mint akármelyik dél-amerikai folyó, lassú vizében fenékjáró küllők és domojkók élnek.
(1).jpg)
.jpg)
